Hogyan hat az ökológia a látásra
Tartalom
Eközben hajlamosak vagyunk elfelejteni az ökológiának, mint görög eredetű szónak etimológiai értelmét. Tágabb értelemben ide sorolhatjuk a létfeltételek összességét.
- Diagnózis, ha a látás normális
- Miért nincs munkaerőpiac a mai magyar ökológiában? | Ökológiai Kutatóközpont blogja
- Írás- és nyelvész szakértő, Hogy a látás hogyan hat az ökológiára
- Felnőttkori kancsalság
- Ökológia: Hogyan hat a zöldmosás a környezetre és a fogyasztókra?
A természet háztartástana mosókonyha-háztartássá alacsonyodva csupán habkeverés, bár kettős értelemben. Amerikában még ennél is tovább mentek egy lépéssel. Ott gazdaságszociológiai tendenciák szinonimájává változott a szó, majd végül sajnos új ideológiává, jó húsz évvel korábban, mint mifelénk. Sőt, most már valamiféle valláspótlékot is jelent sok ember számára — amit mi talán mégis megtakaríthatnánk magunknak. Mindez persze alapvető tévedés! Hiszen az ökológia csupán a hogyan hat az ökológia a látásra leírásával, és nem követelményrendszerekkel foglalkozik.
Vagyis nem azzal, ami kell, hogyan hat az ökológia a látásra azzal, ami van, ami végbemegy. Feladata sokoldalú: a többdimenzionális folyamatok, események leírása, amelyek valamennyi élőlényt összekötnek élő és élettelen környezetükkel, valamint az összefüggésekre utal: zsákmányolókra és zsákmányukra, termelőkre és fogyasztókra, szülőkre és ivadékokra, térhódítókra és kiszorítottakra.
Az ökológia nem ismer, mert nem ismerhet semmiféle célt; csupán az élet útját tanulmányozza. Az pedig korántsem egyenes vonalú, hanem igen kanyargós és telis-teli van zökkenőkkel, akadályokkal, elpusztulással. Az élőlények egy élettéren belüli, sokoldalú kapcsolatrendszerei állandó zavarásnak, sőt, gyakran bomlasztó erőknek, természetes katasztrófáknak vannak kitéve. Nagyon is bizonytalan elrendeződésnek bizonyul, ami vagy ismét beállítja önmagát, vagy egész más valami kerekedik ki majd belőle.
És az a hozzávetőleges kiegyensúlyozottság, ami újraalakul, más, mint az előző helyzet. Tegyük fel, hogy a világ forró kénsavvá változna egyetlen éjszaka folyamán.
A nyugati, ún. Ezek megemészthetők egy komputer számára, ám képtelenek felderíteni az a látás világosabbá válik valóságokat.
Ezek az állapotok, illetve folyamatok egy középvonal mentén ide-oda ingázva haladnak előre, látásvizsgálat a rövidlátás szempontjából, mint a mérleg nyelve, sőt a terhelések hatásaira többnyire hirtelen vágnak ki jobbra vagy balra, és alig kerülnek csalóka nyugalmi helyzetbe; és ha, akkor is csak rövid időre. Ez a látszólagos egyensúly tehát, amit paradicsomi, szelíd harmóniának hisznek sokan, valójában állandó félreértések forrása.
Törvénynek tűnik, pusztán azért, mert olyan könnyen az idegösszeroppanással hasonlítható össze. Pedig — mennyiségileg — éppen ők képezik a legszerényebb részt. Viszont a rendszer összes többi tagjával szöges ellentétben éppen vagy csak ezek hatnak erősen érzelmeinkre.
Egyébként az ember és a kanári világa érzék-fiziológiai szempontból hasonlóbb, mint az emberé és a kutyáé. Mi a látás révén tájékozódó, optikai orientációjú emlősök vagyunk, míg a kutyák elsősorban szaglásuk révén, az orrukkal tájékozódnak. Környezetüket tehát túlsúlyban olfaktorikusan ítélik és analizálják.
A német fiziológus, Jakob von Uexküll volt egyébként az első, aki a különféle fajok rájuk jellemző, tehát fajspecifikus világuk környezet megítélésére hívta fel a figyelmünket. Valahányszor egy faj elbúcsúzik bolygónktól, annak ökológiai sokrétűségétől, az ökológiai helyzetkép valamilyen változáson esik át, ám korántsem roppan össze!
Ez persze ránk is vonatkozhatna, ha folytatjuk eddigi életmódunkat. Úgy 65 millió évvel ezelőtt a sárkánygyíkok viszonylag rövid idő alatt kihaltak; feltehetőleg környezetük változásainak következtében. Mire a fennmaradt élőlények minden bizonnyal fellélegeztek, és nevezetesen az emlősök, a törzsfejlődés mércéjén mérve, viszonylag hamar kitöltötték a keletkezett vákuumot.
A Hortobágy sem Isten keze révén, hanem a barmok rágása folytán keletkezett, akárcsak az észak-német Heide vadregényes tája, vagy az Alpok havasi legelői. Mind az évszázados, extenzív állattartásnak köszönheti létét, milyenségét az erdők visszaszorításának eredményeként.
És ez érvényes Európa nemzeti parkjainak többségére is. Arra, hogy ökológiailag mi a helyes és mi a helytelen, a környezettantól nem kaphatunk felvilágosítást.
Te tudod, hogy mekkora az ökológiai lábnyomod?
Ellenkezőleg: minden ezzel kapcsolatos megítélés annak kívánságaitól és értékrendszerétől függ, aki itt és most ítélkezik. Csupán vázolja, példázza azokat a folyamat-mintákat, amelyeken belül ezek túlélhetik a változásokat, avagy belepusztulnak azokba. Az ökológia csak leírni tudja összefüggéseiben az élőlények sokféleségét; vagyis nem lehet levezetni belőle, méltó-e arra, hogy fennmaradjon.
ÖKOLÓGIA, EMÓCIÓ, TERMÉSZETVÉDELEM ÉS HAZASZERETET
Statisztikái, diagnózisai és eredményei értékelésen kívül álló tények. Egy amerikai állatkert bejáratánál jelképes temető fogadja a látogatókat. A világon kipusztult, általunk kipusztított állatfajok temetője.
A sírköveken tehát nem elhalt személyek, hanem kihalt fajok nevei olvashatók! Az állategyedek nyomorúságával nálunk hagyományosan az állatvédelem, a populációk és fajok sorsával a természetvédelem foglalkozik. Ezt a két fogalmat sokan összetévesztik, vagy legalábbis összekeverik egymással.
Az állatvédelem inkább érzelmeinkre alapozódik, a természetvédelem inkább értelmi kérdés. Emóció és ráció viszont különböző kategóriák. Mind a kettő fontos, de az is fontos, hogy különválasszuk őket.
A világ népességének növekedésével párhuzamosan növekszik a kihalt állatfajok száma — aggasztó, kísérteties korreláció mutatkozik a két populációs görbe között.
Egy ilyen információ azonban nem úgy hat érzelmeinkre, mint az elárvult őzgida vagy a fészkéből kiesett cinkefióka képe, illetve sorsa. Mert amilyen kevéssé van fogalma az egyedülállóságról, egyszeriségről, ugyanúgy képtelen értékelni a picinyke ismeretlen őserdei pillangó szépségét, vagy a közismert és közszeretetnek örvendő pandamackó számunkra lenyűgöző alakját, mert egyszerűen nem ismeri, és nem is ismerheti a szépség, a kedvesség, az esztétikum fogalmát!
Egyetlen olyan ökológiai szabály, törvényszerűség sincs, amely valamennyi élő faj fennmaradását követelné. Ez sokak számára kiábrándító, de így van. Az ökoszisztémák hálózata, amely zavar esetén valamilyen formában mindig újra beállítódik, nem olyasvalami, amiről azt mondhatnánk, hogy ökológiai okoknál fogva pontosan úgy kellene megmaradnia, ahogy van, vagy aminek kapcsán környezettani érveléssel meghatározható volna.
Illetve hogy ha másképpen, akkor hát hogyan kellett volna kialakulnia. Mindezek miatt nem tehetünk szemrehányást az ökológiának, hiszen tudományunk csak azzal foglalkozik, ami mérhető. Nem okoznak és nem is akadályoznak meg semmit ezen a világon. Az egyetlen, amit ökológus szempontból elmondhatunk róluk, hogy nem zavarnak senkit és semmit. S ebből is nyilvánvaló az ökológiai szemlélet behatároltsága, korlátoltsága. Hogyan hat az ökológia a látásra hát az ökológia?
Az élőlény és környezete közötti kölcsönhatás-rendszert vizsgáló tudomány. Megkülönböztetünk aut-ökológiát, mely az egyedet vizsgálja, dem-ökológiát, mely a populációk struktúráját és funkcióját elemzi, tehát intraspecifikus szinten dolgozik, és szün-ökológiát, mely interspecifíkus síkon, tehát a legmagasabb integrációs fokon, az életközösségek, sőt az egész bioszféra kölcsönhatás-rendszerét vizsgálja.
Az ökológia eszerint végső soron egy generalizáló hogyan hat az ökológia a látásra tekinthető. Módszere pedig, mint minden természettudományé, induktív, tehát általánosításait számtalan egyedi leletre alapozza. Van azon túl egy kognitív, tehát mérlegelő, megítélő oldala is, maguk az ökológusok gondolkodó, észlelő és emlékezési, tehát szellemi funkcióival, képességeivel.
Ez pedig az állatok és növények, az élőhelyek és az evolúció ismeretére támaszkodik. Ami viszont a tankönyvekből még hiányzik, de kellene, az egy harmadik, az affektív, tehát érzelmi szint beismerése, mely hajlamainkat, érzékelési képességeinket, érdeklődésünket és értékrendi kérdéseket ragadna meg.
Az ökológiai modell- és rendszerleírások az okokat és okozatokat kell tükrözzék. Az okhatározó, tehát hatásláncolatokat viszont csak akkor tudjuk taglalni, ha az okok és okozatok pontos megfigyelése után képesek vagyunk ezeket egymásra vonatkoztatni.
A valóság azonban úgy néz ki, hogy minél többet foglalkozunk az ökológiával, annál inkább tapasztaljuk: az élőlények rendszerének hálózata sokkal finomabb és bonyolultabb szövődmény, semhogy az életnek csupán visszfényét, gyenge másolatát foghatnák fel belőle.
Tudniillik a hasonló nevű tudományt is veszély fenyegeti, hogy fel kell adnia legalább egyik vagy másik részterületét. No persze nem instrumentális, sőt még nem is kognitív szintjét, hanem azt, amely érzelmeinkre alapozódik, tehát az affektív oldalát. Oktatási terveink és módszereink sajnos, éppen erről a területről akarják hallgatóinkat lenevelni!
Viszont ökológiai ismereteken nyugvó környezetvédelmi intézkedéseket csakis akkor hozhatunk, ha tetteinket etikai és emocionális hajtóerők erősítik fel, okolják myopia norma és támasztják alá.
Micsoda naiv, ismeretelméleti tévedés! Legyen bármily hatalmas is a számadatmennyiség, mégsem tudja megragadni a lelki kísérő körülményeket; az emóciókat, a stresszt, a hangulatot és kedélyállapotot, tehát éppen azt, ami voltaképpen emberi, humánus oldalunk. Hol húzhatjuk meg tehát az ökológia határát?
Ám, hogy micsoda, mivel, mennyire — ezt már alig tudja minden kétségen kívül és hiánytalanul közölni velünk. És minden ezekre alapozott értékelés, ajánlás, tilalom, indokolást kíván, nem az ökológiától — máshonnan. Az ökológia nem törvénygyűjtemény, amelyet valamiféle környezetetikává lehetne átformálni. Bár mindaz, amit manapság az ökológia zöld címkéje alatt javaslati, előírási, ajánlati, figyelmeztetési, tilalmi és parancsszinten hirdetnek, többnyire bizonyított ökológiai törvényszerűségekre hivatkozik; annak értékelése viszont, hogy mi az, ami megengedhető, illetve az, ami bűnösnek és elvetendőnek minősíthető, kívül áll az ökológián.
Látás táblázat online nézés számunkra ilyennek, tehát megnyerőnek tűnő ökoszisztémák védelmét nem indokolhatjuk rövidlátás izomtornája magából az ökológiából. Az a tájékoztatás, amit számunkra ez a tudomány nyújt, csupán a kereskedelmi számítás módszerével hasonlítható össze, és nem filozófiai jellegű.
Ha viszont a kormányon lévők követelik, hogy az ökológia és az ökonómia egy ökumenikus, tehát egyetemes rituáléban fonódjék össze, akkor úgy tűnik, mintha ebben az elképzelésben az ökonómia úgy viszonylana az ökológiához, mint az asztronómia az asztrológiához.
Yoair Blog - A világ antropológiai blogkiadványa.
Le kell tehát szögeznünk: Az ökológia objektív, értékeléstől mentes természettudomány, és nem az emberiség üdvösségtana, még kevésbé politikai program.
Sőt, még a természetvédelemmel sem azonosítható. Ezzel pedig második kérdéskörünkhöz érkeztem. Mit értünk vadbiológia alatt, ahogy az göttingai intézetünk hiúzfejes emblémájának szövegében, tehát tanszékünk nevében foglaltatik?
Természetvédelmi ökológia | Digitális Tankönyvtár
És vajon egyértelmű ez a fogalom a vadon élő állatok ökológiájával? Vagyis: ökológia-e a vadbiológia? Szakmánk a gerinceseket vizsgálja az ember és állatok közti sokrétű kapcsolatok különleges szemszögéből. A vadászattudomány, mely szintén nevünk egy részfogalma, viszont a vadászó embert vizsgálja, mégpedig három szemszögből: egyrészt természettudományi, másrészt kultúrtörténeti-szociológiai, harmadrészt gazdasági-technikai oldalról.
Ha mint vadbiológusok a különböző állatfajok alkatait, teljesítményeit és viselkedésmódjait, tehát morfológiáját, fiziológiáját és etológiáját akarjuk összehasonlító módszerekkel vizsgálni, akkor ajánlatos a kérdéshez három oldalról közelítenünk.
Ez a részterület tehát a homológiákat, a fajleírás történeti részét foglalja magába. A konvergencia-jegyek, az analógiák viszont egész más irányból érthetők csak meg, tudniillik a jelenkori ökológiai funkciók vizsgálatának oldaláról. Amíg az első vizsgálódási szint operatív alapfogalma a faj, tehát rendszertani például gímszarvasaddig a másodiké az életforma, tehát ökológiai például a gímszarvas, mint nagytestű kérődző-növényevő.
Ez a fogalompár mindenekelőtt a rendszertani és az ökológiai szemléletmód, tehát a divergencia és a konvergencia kategoriális ellentétét mutatja.
Másrészt azt a tényt is megvilágítja, hogy az ökológia végső soron szemléletmód is, vagyis sokkal több egy diszciplínánál, mint például a fiziológia. Fontos erre a tényre utalnom, hiszen ma az ökológia népszerű és pénzt kecsegtető fogalma alatt egy sor, e cégjelre érdemtelen kutatás is folyik az NSZK-ban, Ausztriában és egyebütt. Vizuális tisztasággyakorlat harmadik oldalról az hogyan hat az ökológia a látásra szociális szerveződési fokát vizsgáljuk, tehát az egy-egy faj, illetve életforma társulási szintjét.
Ez a szempont nem teljesen egyenrangú vizsgálataink másik két területével, és főként az említett második számú hogyan hat az ökológia a látásra, az ökológiai funkciók területén leírt alkalmazkodásoktól, kevésbé az illető élőlény filogenetikai-taxonómiai helyzetétől függ.
Például az említett gímszarvas eredetileg a nyílt mezőségek életformáját élte, éppen ezért csorda-állat, míg rokona, az őz eredetileg erdei állat, s ezért a szoliter típushoz tartozik. A gímszarvas viszont, másodlagosan, a hegyvidéki erdőségekbe szorulva alkalmazkodni tudott, és ott nagy csordák helyett kis csoportokban vagy egyesével figyelhető meg. A bozótlakó őz alföldi életmódváltozása meg éppen ellentétes irányban történt.
Hiszen — szintén mekkora az ember normális látásélessége környezeti változások kényszerhatására — viszonylag rövid idő — néhány generáció — alatt alapvető szociális változáson ment keresztül.
Másrészt, illetve egyúttal a környezetükhöz alkalmazkodása környékükbebeilleszkedés eredményeként a jelen ökoszisztémáinak életformái. Ebből fakad — harmadrészről — szociális szerkezetünk is, mint elsősorban az utóbbi kategória függvénye. Pedig kötelességünk lenne nyelvünk tisztaságát, logikáját a tudományok világában is óvni, őrizni.
Ami pedig a vadbiológia háromoldalú szemléletét illeti, úgy mindennek hogyan hat az ökológia a látásra természetesen a darwini származáselmélet. Saját elmélete tehát nincs a vadbiológiának, de még egyedüli, saját módszere sincsen. Azt éppúgy művelhetjük etológusként, mint genetikusként vagy morfológusként. A vadbiológiát tehát nem módszere, hanem tárgya szerint határozzuk meg.
Egyetértek azzal, hogy a nyílt pályáztatás kizárja a "beltenyésztettség" kialakulását, de a hiányából még nem feltétlenül következik az, hogy a tanszékvezetők többsége ugyanazon az egyetemen szerezte a diplomáját, a doktoriját és töltötte egész pályáját, mint ahol most tanszékvezető.
Viszont előtérben állnak az ember-állat kapcsolatok, az emberek sokrétű bánásmódja a vadon élő állatokkal és azok életterével, annak okai, behatása és következményei. Manapság aktuális feladatunk a hazai fauna vizsgálata. Hazánk, illetve Közép-Európa vadon élő állatainak életmódját jószerével még alig ismerjük.
Ennek eredményeként gyermekeink már jobban ismerik, sőt közelebbinek érzik magukhoz Szerengeti oroszlánjait, mint például a szomszédos Kisbalaton gyöngyszemét, a nagykócsagot.
A vidra például kevéssé ismert biológiájú, de erősen veszélyeztetett emlőseink közt, és félő, hogy ez a páratlan szépségű élőlény kipusztul, mielőtt a környezettel szemben támasztott igényeit alaposabban megismerhetnénk.
Hogyan várhatjuk gyermekeinktől, hogy mélyebb ismeretek nélkül lelkesedjenek az ilyen teremtmények iránt; hogyan várhatjuk tőlük, hogy később, felelős beosztásban bármit is tegyenek a hazai állatvilág védelme érdekében, a figyelem és a látás koordinációjának romlása élőterük biztosítására?
És itt nem csupán a biológiai információk racionális megértéséről van szó, hanem ezek emocionális átváltoztatásáról is! Aki erre képes, aki e tekintetben jó tanító, az bizonyisten több lelket ment meg, mint egy jó plébános.
Ökológia: Hogyan hat a zöldmosás a környezetre és a fogyasztókra?
Pontosan, félreérthetetlenül és természetesen azonnal. Hyperopia szövődménye ha erre képtelen, úgy menten szemére hányják elidegenedését a világtól, elvontságát a gyakorlattól.
Ez viszont nem jelenti azt, hogy szakmánknak ne volna társadalompolitikai relevanciája! Vadon élő állatoknak gazdasági jelentőségük lehet, emberi mércével mérve, negatív és pozitív értelemben.
Aztán pedig igen gyorsan örökre eltűnhetnek a föld színéről, kipusztulhatnak, aminek ugyancsak mi vagyunk az okozói. Az elmondottakból az ember-állat kapcsolatok e hármasának időbeli sorrendje, történelmi perspektívája is felismerhető. A halak, a szőrös és tollas vad hasznosítása volt a legősibb forma. Csak sokkal később vált szükségessé a vadak állományszabályozása; hozzávetőlegesen az erdészeti és mezőgazdasági főiskolák alapításának idején, melyek közül a keszthelyi Georgikon, agráregyetemünk elődje, immár két évszázaddal ezelőtt myopia fórum első volt Európában.
A harmadik szempont, a vadon élő állatok megmentésének szükségessége a történelmileg legfiatalabb és legszomorúbb fejlemény, és korunk egyik legfontosabb feladatává vált. A természetvédelem tehát az ember-állat viszonyok legsürgősebb kérdése és ezért lényeges szempontja kell legyen a vadbiológiának.
De még egyszer: mit értünk vadbiológia alatt? Ez a szó, mint melléknév, becsmérlő, pejoratív hangzással rosszallást kifejezve bukkan fel az ember-állat kapcsolatok újabb történetében.