Yoair Blog - A világ antropológiai blogkiadványa.

Hogyan hat az ökológia a látásra

Eközben hajlamosak vagyunk elfelejteni az ökológiának, mint görög eredetű szónak etimológiai értelmét. Tágabb ér­telemben ide sorolhatjuk a létfeltételek összességét.

  1. Diagnózis, ha a látás normális
  2. Miért nincs munkaerőpiac a mai magyar ökológiában? | Ökológiai Kutatóközpont blogja
  3. Írás- és nyelvész szakértő, Hogy a látás hogyan hat az ökológiára
  4. Felnőttkori kancsalság
  5. Ökológia: Hogyan hat a zöldmosás a környezetre és a fogyasztókra?

A természet háztartástana mosókonyha-háztartássá alacsonyodva csupán habkeverés, bár kettős értelemben. Amerikában még ennél is tovább mentek egy lépéssel. Ott gazdaság­szociológiai tendenciák szinonimájává változott a szó, majd végül sajnos új ideológiá­vá, jó húsz évvel korábban, mint mifelénk. Sőt, most már valamiféle valláspótlékot is jelent sok ember számára — amit mi talán mégis megtakaríthatnánk magunknak. Mindez persze alapvető tévedés! Hiszen az ökológia csupán a hogyan hat az ökológia a látásra leírásával, és nem követelményrendszerekkel foglalkozik.

Vagy­is nem azzal, ami kell, hogyan hat az ökológia a látásra azzal, ami van, ami végbemegy. Feladata sokoldalú: a többdimenzionális folyamatok, események leírása, amelyek valamennyi élőlényt összekötnek élő és élettelen környezetükkel, valamint az összefüggésekre utal: zsákmányolókra és zsákmányukra, termelőkre és fogyasztókra, szülőkre és ivadékokra, térhódítókra és kiszorítottakra.

Az ökológia nem ismer, mert nem ismer­het semmiféle célt; csupán az élet útját tanulmányozza. Az pedig korántsem egyenes vo­nalú, hanem igen kanyargós és telis-teli van zökkenőkkel, akadályokkal, elpusztulással. Az élőlények egy élettéren belüli, sokoldalú kapcsolatrendszerei állandó zavarásnak, sőt, gyakran bomlasztó erőknek, természetes katasztrófáknak vannak kitéve. Nagyon is bizonytalan elrendeződésnek bizonyul, ami vagy ismét beállítja önmagát, vagy egész más valami kerekedik ki majd belőle.

És az a hozzávetőleges kiegyensúlyozottság, ami újraalakul, más, mint az előző helyzet. Tegyük fel, hogy a világ forró kénsavvá változna egyetlen éjszaka folyamán.

A nyugati, ún. Ezek megemészthetők egy komputer számára, ám képtelenek fel­deríteni az a látás világosabbá válik valóságokat.

Ezek az állapotok, illetve folyamatok egy középvonal mentén ide-oda ingázva haladnak előre, látásvizsgálat a rövidlátás szempontjából, mint a mérleg nyelve, sőt a terhelések hatása­ira többnyire hirtelen vágnak ki jobbra vagy balra, és alig kerülnek csalóka nyugalmi helyzetbe; és ha, akkor is csak rövid időre. Ez a látszólagos egyensúly tehát, amit paradicsomi, szelíd harmóniának hisznek sokan, valójában állandó félreértések forrása.

Törvénynek tűnik, pusztán azért, mert olyan könnyen az idegössze­roppanással hasonlítható össze. Pedig — mennyiségileg — éppen ők képezik a legszerényebb részt. Viszont a rendszer összes többi tagjával szöges ellentétben éppen vagy csak ezek hatnak erősen érzel­meinkre.

Egyébként az ember és a kanári világa érzék-fiziológiai szempontból hasonlóbb, mint az emberé és a kutyáé. Mi a látás révén tájékozódó, optikai orientációjú emlősök vagyunk, míg a kutyák elsősorban szaglásuk révén, az orrukkal tájékozódnak. Környezetüket tehát túlsúlyban olfaktorikusan ítélik és analizálják.

hogyan hat az ökológia a látásra

A német fiziológus, Jakob von Uexküll volt egyébként az első, aki a különféle fajok rájuk jellemző, tehát fajspecifikus világuk környezet megíté­lésére hívta fel a figyelmünket. Valahányszor egy faj elbúcsúzik bolygónktól, annak ökológiai sokrétűségétől, az öko­lógiai helyzetkép valamilyen változáson esik át, ám korántsem roppan össze!

Ez persze ránk is vonatkozhatna, ha folytatjuk eddigi életmódunkat. Úgy 65 millió évvel ezelőtt a sárkánygyíkok viszonylag rövid idő alatt kihaltak; feltehetőleg környezetük változásainak következtében. Mire a fennmaradt élőlények minden bi­zonnyal fellélegeztek, és nevezetesen az emlősök, a törzsfejlődés mércéjén mérve, vi­szonylag hamar kitöltötték a keletkezett vákuumot.

A Horto­bágy sem Isten keze révén, hanem a barmok rágása folytán keletkezett, akárcsak az észak-­német Heide vadregényes tája, vagy az Alpok havasi legelői. Mind az évszázados, extenzív állattartásnak köszönheti létét, milyenségét az erdők visszaszorításának eredménye­ként.

És ez érvényes Európa nemzeti parkjainak többségére is. Arra, hogy ökológiailag mi a helyes és mi a helytelen, a környezettantól nem kaphatunk felvilágosítást.

Te tudod, hogy mekkora az ökológiai lábnyomod?

Ellenkezőleg: minden ezzel kapcsolatos megítélés annak kívánságaitól és értékrendszerétől függ, aki itt és most ítélkezik. Csupán vázolja, példázza azokat a folyamat-mintákat, amelye­ken belül ezek túlélhetik a változásokat, avagy belepusztulnak azokba. Az ökológia csak leírni tudja összefüggéseiben az élőlények sokféleségét; vagyis nem lehet levezetni belő­le, méltó-e arra, hogy fennmaradjon.

ÖKOLÓGIA, EMÓCIÓ, TERMÉSZETVÉDELEM ÉS HAZASZERETET

Statisztikái, diagnózisai és eredményei értékelésen kívül álló tények. Egy amerikai állatkert bejáratánál jelképes temető fogadja a látogatókat. A világon kipusztult, általunk kipusztított állatfajok temetője.

hogyan hat az ökológia a látásra

A sírköveken tehát nem elhalt szemé­lyek, hanem kihalt fajok nevei olvashatók! Az állategyedek nyomorúságával nálunk ha­gyományosan az állatvédelem, a populációk és fajok sorsával a természetvédelem foglalkozik. Ezt a két fogalmat sokan összetévesztik, vagy legalábbis összekeverik egymással.

Az állatvédelem inkább érzelmeinkre alapozódik, a természetvédelem inkább értelmi kérdés. Emóció és ráció viszont különböző kategóriák. Mind a kettő fontos, de az is fon­tos, hogy különválasszuk őket.

A világ népességének növekedésével párhuzamosan növekszik a kihalt állatfajok száma — aggasztó, kísérteties korreláció mutatkozik a két populációs görbe között.

Egy ilyen információ azonban nem úgy hat érzelmeinkre, mint az elárvult őzgida vagy a fészkéből kiesett cinkefióka képe, illetve sorsa. Mert amilyen kevéssé van fogalma az egyedülállóságról, egyszeriségről, ugyanúgy képtelen értékelni a picinyke isme­retlen őserdei pillangó szépségét, vagy a közis­mert és közszeretetnek örvendő pandamackó számunkra lenyűgöző alakját, mert egyszerűen nem ismeri, és nem is ismerheti a szépség, a ked­vesség, az esztétikum fogalmát!

Egyetlen olyan ökológiai szabály, törvényszerűség sincs, amely valamennyi élő faj fennmaradását követelné. Ez sokak számára kiábrándító, de így van. Az ökoszisztémák hálózata, amely zavar esetén valamilyen formában mindig újra beállí­tódik, nem olyasvalami, amiről azt mondhatnánk, hogy ökológiai okoknál fogva ponto­san úgy kellene megmaradnia, ahogy van, vagy aminek kapcsán környezettani érveléssel meghatározható volna.

Illetve hogy ha másképpen, akkor hát hogyan kellett volna kiala­kulnia. Mindezek miatt nem tehetünk szemrehányást az ökológiának, hiszen tudományunk csak azzal foglalkozik, ami mérhető. Nem okoznak és nem is akadályoznak meg semmit ezen a világon. Az egyetlen, amit ökológus szempontból elmondhatunk róluk, hogy nem zavarnak senkit és semmit. S ebből is nyil­vánvaló az ökológiai szemlélet behatároltsága, korlátoltsága. Hogyan hat az ökológia a látásra hát az ökológia?

Az élőlény és környezete közötti kölcsönhatás-rendszert vizsgáló tudomány. Megkülönböztetünk aut-ökológiát, mely az egyedet vizsgálja, dem-ökológiát, mely a populáci­ók struktúráját és funkcióját elemzi, tehát intraspecifikus szinten dolgozik, és szün-ökológiát, mely interspecifíkus síkon, tehát a legmagasabb integrációs fokon, az életközösségek, sőt az egész bioszféra kölcsönhatás-rendszerét vizsgálja.

Az ökológia eszerint végső soron egy generalizáló hogyan hat az ökológia a látásra tekinthető. Módszere pedig, mint minden természettudományé, induktív, tehát általánosításait számtalan egyedi leletre alapozza. Van azon túl egy kognitív, tehát mérlegelő, megítélő oldala is, maguk az ökológusok gondolkodó, észlelő és emlékezési, tehát szellemi funkcióival, képességeivel.

Ez pedig az állatok és növények, az élőhelyek és az evolúció ismeretére támaszkodik. Ami viszont a tankönyvekből még hiányzik, de kellene, az egy harmadik, az affektív, tehát érzelmi szint beismerése, mely hajlamainkat, érzékelési képességein­ket, érdeklődésünket és értékrendi kérdéseket ragadna meg.

Az ökológiai modell- és rendszerleírások az okokat és okozatokat kell tükröz­zék. Az okhatározó, tehát hatásláncolatokat viszont csak akkor tudjuk taglalni, ha az okok és okozatok pontos megfigyelése után képesek vagyunk ezeket egymásra vonatkoztatni.

A valóság azonban úgy néz ki, hogy minél többet foglalkozunk az ökológiával, annál inkább tapasztaljuk: az élőlények rendszerének hálózata sokkal finomabb és bonyolul­tabb szövődmény, semhogy az életnek csupán visszfényét, gyenge másolatát foghatnák fel belőle.

Tudniil­lik a hasonló nevű tudományt is veszély fenyegeti, hogy fel kell adnia legalább egyik vagy másik részterületét. No persze nem instrumentális, sőt még nem is kognitív szintjét, hanem azt, amely érzelmeinkre alapozódik, tehát az affektív oldalát. Oktatási terveink és módszereink sajnos, éppen erről a területről akarják hallgatóinkat lenevelni!

Viszont ökológiai ismereteken nyugvó környezetvédelmi intézkedéseket csakis akkor hozhatunk, ha tetteinket etikai és emocionális hajtóerők erősítik fel, okolják myopia norma és támasztják alá.

hogyan hat az ökológia a látásra

Micsoda naiv, ismeretelméleti tévedés! Legyen bármily hatalmas is a számadatmennyiség, mégsem tudja megragadni a lel­ki kísérő körülményeket; az emóciókat, a stresszt, a hangulatot és kedélyállapotot, tehát éppen azt, ami voltaképpen emberi, humánus oldalunk. Hol húzhatjuk meg tehát az ökológia határát?

Ám, hogy micsoda, mivel, mennyire — ezt már alig tudja minden kétségen kívül és hiánytalanul közölni velünk. És minden ezekre alapozott értékelés, ajánlás, tilalom, indokolást kíván, nem az ökológiától — máshonnan. Az ökológia nem törvénygyűjtemény, amelyet valamiféle környezetetikává lehetne átformálni. Bár mindaz, amit manapság az ökológia zöld címkéje alatt javaslati, előírási, ajánlati, figyelmeztetési, tilalmi és parancsszinten hirdetnek, többnyire bizonyított ökológiai törvényszerűségekre hivatkozik; annak értékelése viszont, hogy mi az, ami megengedhető, illetve az, ami bűnösnek és elvetendőnek minősíthető, kívül áll az ökológián.

Látás táblázat online nézés számunkra ilyennek, tehát megnyerőnek tűnő ökoszisztémák védelmét nem indokolhatjuk rövidlátás izomtornája magából az ökológi­ából. Az a tájékoztatás, amit számunkra ez a tudomány nyújt, csupán a kereskedelmi számítás módszerével hasonlítható össze, és nem filozófiai jellegű.

Ha viszont a kormányon lévők követelik, hogy az ökológia és az ökonómia egy ökumeni­kus, tehát egyetemes rituáléban fonódjék össze, akkor úgy tűnik, mintha ebben az elképzelésben az ökonómia úgy viszonylana az ökoló­giához, mint az asztronómia az asztrológiához.

Yoair Blog - A világ antropológiai blogkiadványa.

Le kell tehát szögeznünk: Az ökológia objektív, értékeléstől mentes természettudo­mány, és nem az emberiség üdvösségtana, még kevésbé politikai program.

Sőt, még a természetvédelemmel sem azonosítható. Ezzel pedig második kérdéskörünkhöz érkeztem. Mit értünk vadbiológia alatt, ahogy az göttingai intézetünk hiúzfejes emblémájának szövegében, tehát tanszékünk nevében foglaltatik?

Természetvédelmi ökológia | Digitális Tankönyvtár

És vajon egyértelmű ez a fogalom a vadon élő állatok ökológiájával? Vagyis: ökológia-e a vadbiológia? Szakmánk a gerinceseket vizsgálja az ember és állatok közti sokrétű kapcsolatok különleges szemszögéből. A vadászattudomány, mely szintén ne­vünk egy részfogalma, viszont a vadászó embert vizsgálja, mégpedig három szemszög­ből: egyrészt természettudományi, másrészt kultúrtörténeti-szociológiai, harmadrészt gazdasági-technikai oldalról.

Ha mint vadbiológusok a különböző állatfajok alkatait, teljesítményeit és viselkedésmódjait, tehát morfológiáját, fiziológiáját és etológiáját akarjuk összehasonlító módsze­rekkel vizsgálni, akkor ajánlatos a kérdéshez három oldalról közelítenünk.

Ez a részterület tehát a homológiákat, a fajleírás történeti részét foglalja magába. A konvergencia-jegyek, az analógiák viszont egész más irányból érthetők csak meg, tudniillik a jelenkori ökológiai funk­ciók vizsgálatának oldaláról. Amíg az első vizsgálódási szint operatív alapfogalma a faj, tehát rendszertani például gímszarvasaddig a másodiké az életforma, tehát ökológiai például a gímszarvas, mint nagytestű kérődző-növényevő.

Ez a fogalompár mindenekelőtt a rendszertani és az öko­lógiai szemléletmód, tehát a divergencia és a konvergencia kategoriális ellentétét mutat­ja.

Másrészt azt a tényt is megvilágítja, hogy az ökológia végső soron szemléletmód is, vagyis sokkal több egy diszciplínánál, mint például a fiziológia. Fontos erre a tényre utal­nom, hiszen ma az ökológia népszerű és pénzt kecsegtető fogalma alatt egy sor, e cégjelre érdemtelen kutatás is folyik az NSZK-ban, Ausztriában és egyebütt. Vizuális tisztasággyakorlat harmadik oldalról az hogyan hat az ökológia a látásra szociális szerveződési fokát vizsgáljuk, tehát az egy-egy faj, illetve életforma társulási szintjét.

Ez a szempont nem teljesen egyenrangú vizsgála­taink másik két területével, és főként az említett második számú hogyan hat az ökológia a látásra, az ökológiai funk­ciók területén leírt alkalmazkodásoktól, kevésbé az illető élőlény filogenetikai-­taxonómiai helyzetétől függ.

Például az említett gímszarvas eredetileg a nyílt mezőségek életformáját élte, éppen ezért csorda-állat, míg rokona, az őz eredetileg erdei állat, s ezért a szoliter típushoz tartozik. A gímszarvas viszont, másodlagosan, a hegyvidéki er­dőségekbe szorulva alkalmazkodni tudott, és ott nagy csordák helyett kis csoportokban vagy egyesével figyelhető meg. A bozótlakó őz alföldi életmódváltozása meg éppen ellen­tétes irányban történt.

Hiszen — szintén mekkora az ember normális látásélessége környezeti változások kényszerhatására — vi­szonylag rövid idő — néhány generáció — alatt alapvető szociális változáson ment keresz­tül.

Másrészt, illetve egyúttal a környezetükhöz alkalmazkodása környékükbebeilleszkedés ered­ményeként a jelen ökoszisztémáinak életformái. Ebből fakad — harmadrészről — szociá­lis szerkezetünk is, mint elsősorban az utóbbi kategória függvénye. Pedig kötelességünk lenne nyelvünk tisztaságát, logikáját a tudományok világában is óvni, őrizni.

Ami pedig a vadbiológia háromoldalú szemléletét illeti, úgy mindennek hogyan hat az ökológia a látásra természetesen a darwini származáselmélet. Saját elmélete tehát nincs a vadbiológiának, de még egyedüli, saját módszere sincsen. Azt éppúgy művelhetjük etológusként, mint genetikusként vagy morfológusként. A vadbiológiát tehát nem módszere, hanem tárgya szerint ha­tározzuk meg.

Egyetértek azzal, hogy a nyílt pályáztatás kizárja a "beltenyésztettség" kialakulását, de a hiányából még nem feltétlenül következik az, hogy a tanszékvezetők többsége ugyanazon az egyetemen szerezte a diplomáját, a doktoriját és töltötte egész pályáját, mint ahol most tanszékvezető.

Viszont előtérben állnak az ember-állat kapcsolatok, az emberek sokrétű bánásmódja a vadon élő állatokkal és azok életterével, annak okai, behatása és következ­ményei. Manapság aktuális feladatunk a hazai fauna vizsgálata. Hazánk, illetve Közép-Európa vadon élő állatainak életmódját jószerével még alig ismerjük.

hogyan hat az ökológia a látásra

Ennek eredménye­ként gyermekeink már jobban ismerik, sőt közelebbinek érzik magukhoz Szerengeti oroszlánjait, mint például a szomszédos Kisbalaton gyöngyszemét, a nagykócsa­got.

A vidra például kevéssé ismert biológiájú, de erősen veszélyeztetett emlőseink közt, és félő, hogy ez a páratlan szépségű élőlény kipusztul, mielőtt a környezettel szemben támasztott igényeit alaposabban megismerhetnénk.

hogyan hat az ökológia a látásra

Hogyan várhatjuk gyermekeinktől, hogy mélyebb ismeretek nélkül lelkesedjenek az ilyen teremtmények iránt; hogyan vár­hatjuk tőlük, hogy később, felelős beosztásban bármit is tegyenek a hazai állatvilág védel­me érdekében, a figyelem és a látás koordinációjának romlása élőterük biztosítására?

És itt nem csupán a biológiai információk racionális megértéséről van szó, hanem ezek emocionális átváltoztatásáról is! Aki erre képes, aki e te­kintetben jó tanító, az bizonyisten több lelket ment meg, mint egy jó plébános.

Ökológia: Hogyan hat a zöldmosás a környezetre és a fogyasztókra?

Pontosan, félreért­hetetlenül és természetesen azonnal. Hyperopia szövődménye ha erre képtelen, úgy menten szemére hányják elidegenedését a világtól, elvontságát a gyakorlattól.

Ez viszont nem jelenti azt, hogy szakmánknak ne volna társadalompolitikai relevan­ciája! Vadon élő állatoknak gazdasági jelentőségük lehet, emberi mércével mérve, nega­tív és pozitív értelemben.

Aztán pedig igen gyorsan örökre eltűnhetnek a föld színéről, ki­pusztulhatnak, aminek ugyancsak mi vagyunk az okozói. Az elmondottakból az ember-állat kapcsolatok e hármasának időbeli sorrendje, történelmi perspektívája is felismerhe­tő. A halak, a szőrös és tollas vad hasznosítása volt a legősibb forma. Csak sokkal később vált szükségessé a vadak állományszabályozása; hozzávetőlegesen az erdészeti és mezőgazdasági főiskolák alapításának idején, melyek közül a keszthelyi Georgikon, agráre­gyetemünk elődje, immár két évszázaddal ezelőtt myopia fórum első volt Európában.

A harmadik szempont, a vadon élő állatok megmentésének szükségessége a történelmileg legfiatalabb és legszomorúbb fejlemény, és korunk egyik legfontosabb feladatává vált. A természetvé­delem tehát az ember-állat viszonyok legsürgősebb kérdése és ezért lényeges szempontja kell legyen a vadbiológiának.

De még egyszer: mit értünk vadbiológia alatt? Ez a szó, mint melléknév, becsmérlő, pejoratív hangzással rosszallást kifejezve bukkan fel az ember-állat kapcsolatok újabb történetében.